lemaradások pótlása

Mit is csináltam a hétvégén?
Szombaton viszonylag korán keltem, mert Ancsával mentünk délelőtt úszni. Még előző nap kölcsön kértünk itt a házból egy biciklit, így bicikliztünk is! Fél óra az uszodáig, de lesz ez még rövidebb is, remélem, másfél óra úszás, aztán fél óra bicikli haza. Mindez úgy, hogy nem reggeliztem... Fúúúú, de nagyon jól esett! Aztán nekiláttam főzőcskézni, és kikerekedett belőle egy isteni borsófőzelék, délután egy fél óra alvás, aztán sakk Ádámmal:) Ja igen, este Ancsával megnéztük a Step Up 2-t, táncos film, de nagyon amerikei volt. Vasárnap jó későn sikerült felkelni, így az egész nap eltolódott, aztán itt a házból egy srác bedobta az ötletet, hogy délután menjünk el kirándulni egy közeli kis faluba, Igls-be. Ráadásul gyönyörűen sütött a nap, hmmm, nagyon jó volt!Képek is vannak róla!
Ja, igen, és gyalog jöttünk vissza Innsbruckba, út közben pedig megnéztünk egy temetőt, ami itt van a város fölött, és kifejezetten a háborúban elesettek vannak ide eltemetve.
Este még megnéztük A szabadság útjai-t. Szerintem nagyon jó film, érdemes! Meg tök vicces látni Leo-t, és Kate Winslet-et nem a Titanic-ban. Egyébként nagyon jól játszanak ebben a filmben!
Hétfőn Liviaval bicikli után koslattunk, persze nem találtunk csak 100€-ért, vagy efelett, és ezek használtak!! Meghívott magához ebédelni, aztán még a hirdetéseket is megnéztük neten, de semmi. Nagyon szomorúak voltunk, nem hittük, hogy ez ilyen nehéz... Este meg Ancsa is jött, meg egy finn barátnője, Anu, mentünk Erasmusos bowling-ra. Először nagyon szervezetlennek tűnt a dolog, és valójában az volt, de mi jól éreztük magunkat. el is döntöttük, hogy Anu-t meg Livia-t meghívjuk a jövő héten, és főzünk nekik valami magyar kaját.
Tegnap meg az első napom volt az iskolában:) Bicikli hiányában 40 perc gyalog, ráadásul, bementem reggel, közölték, hogy technikai okok miatt az órát délutánra halsztják. Szóval haza aztán újra vissza, aztán újra haza... Délelőtt még beültem a csoporttársakkal kávézni, nagyon aranyosak voltak, hogy meghívtak! Jó kis banda, csak nagyon összeszokott, nem tudom mennyire fogom tudni megismerni őket. Ráadásul mindenhova rohannak, ebédelni, aztán óra után haza, mert persze ők gondolom aztán még találkoznak, csak hát így nem könnyű. De mindenki tudta már rólam, hogy Magyarországról jöttem, meg mosolyogtak, szóval mindenben segítenek, amit kérdezek, vagy kérek, csak nyitni nem nyitnak. A tegnapi órát nem nagyon értettem, de egy idősebb tanár volt erős dialektussal, meg 2xmásfél óra, de voltak diák, amiket kinyomtatva is megkaptunk, szóval, nem lesz gond. Este Liviához mentem át , ott voltak a lakótársa barátnői, így voltunk öten, játszottunk, aztán ők még mentek táncolni, én így is egyre értem haza, ma meg fél7-kor keltem, szóval a táncot kihagytam...
Ma nagy sikerélményt jelentett, hogy a háromból két előadásom igen nagy részben értettem!!! Meg a tanárok nagyon kedvesek voltak, ráadásul minden, amit vettünk, az más ismerős volt, mi otthon ezt már tanultuk! Ez nagy könnyebbség számomra...A matekórán nem értettem a németet, de a számolások mentek.
Az eddig előadásokat nézve, mi sokkal többet tanulunk otthon, jóval mélyebb a tudásunk, kérdés, hogy szükséges-e. Őket jóval inkább a maguk menedzselésére tanítják, meg hát az eszközök adottak mindenre! De egyébként vicces, mert ahova bekerültem, az az első évfolyam, akiket ezen a szakon indítottak, szóval itt is az első master-ben vagyok benne. A különbség, hogy náluk ezelőtt nem volt diplomás mérnökképzés...
De egyébként a tanárok nagyon aranyosak, az egyikük külön kiemelt, és üdvözölt, meg mondta, hogy nyugodtan jelezzem, ha gyors:)
Én is meglepődtem magamon, hogy milyen hamar hozzá tudtam szokni, és a szaknyelv sem nehéz egyáltalán, teljesen logikus, könnyű rájönni, mi mit jelent. Az viszont vicces, hogy simán tudnak úgy beszélni, hogy ne értsem. Fura, amikor az előadást tökre értettem, nagy a sikerélmény, aztán meg amit a többiek egymással beszélnek, abból semmit. Mondjuk ezt ők is pontosan tudják, van amikor nem veszi a fáradtságot, hogy én is értsem. Szóval aranyosak, ugyanakkor nem feltétlenül nyitottak. Na de még csak a második nap voltam velük.
Ja, meg az is vicces volt, amikor tegnap a lányok kérdezték tőlem, hogy dehát a magyarban is vannak dialektusok, és hogy akkor van az úgy, hogy én sem értem a magyart! És mondtam nekik, hogy de, én mindent dialektust értek a magyarban, és néztek nagy szemekkel! A németeknek pl. nehéz itt megszokni, először ők sem értik. Sosem gondoltam, hogy a dialektusoknak ekkora lehet a jelentősége..
Ma nem mentem este sehova, gondoltam kicsit összeszedem magam, meg az eddigieket, alszom egyet, meg beszélek az otthoniakkal, illetve végre válaszolok a levelekre. Jó ez a kis nyugi, bár volt egy pont délután, amikor megijedtem tőle, hogy most egyedül ellegyek. Olyan fura, hogyha egyszer beindul a nyüzsgés, megijeszt,ha hirtelen nincs semmi. Ugyanakkor lenne egy csomó minden, amit meg kéne csinálnom, végre tudok foglalkozni néhány dologgal, de ilyenkor meg elpocsékolom az időm... Erre egyébként otthon is hajlamos vagyok, szóval most igyekszem ezen változtatni! Kicsit hiányoznak az Erasmusosok, olyan vicces ennyi nemzet együtt, de a héten mindenkinek elkezdődött a tanítás, szétszóródtunk, bár a keménymag egybemaradt, mert azok mind turizmus szakra mentek. Na de majd ráveszem Liviat, hogy csináljunk vmit, ahol találkozunk velük!
Látva a csoprttársakat, tökre hiányoznak az otthoniak! De olyan jó innen látni, hogy mennyire fontos nekem otthon mindenkim, szóval jó lesz egyszer hazamenni, bár egyáltalán nemérzem magam itt rosszul!
Időjárás itt tiszta bolond, egyszer süt a nap egy keveset, aztán hó, felöltözni ehhez nem lehet normálisan, igazán jöhetne már a tavasz!