the life is easy!

Most nagyon boldog vagyok!!!Az első vizsgaeredményem egy 3-as. Ez most egy reális, az én befektetett munkámnak és egyéni tudásomnak az értékelése!!A legviccesebb, hogy azt hittem, na ez az a vizsga, ami biztos nem lesz meg...Szóval nagyon örülök!!És már csak egy vizsga van hátra, de erre nem kell annyira görcsölni, bár tanulni azért fogok rendesen. Ma egész nap egy órám volt, meg holnap is ez lesz, egy új tantárgy:leadership development (ehhez kapcsolódik a cím is...). Az egész óra arról szól, hogyan változtassuk meg a gondolkodásunkat, hogyan találjuk ki, mit akarunk az éltben csinálni, szóval ilyen tanácsadás jellege van, de az előadó jó, meg olyan kis nyugis óra, nem lesz vizsga, nem kell csinálni semmit, csak ülök, és koncentrálok, hogy értsem. Na meg persze ezét is 1 kredit!!Jeee!Szóval ma kikapcsolódom is, 5kor találkozom Liviával, és megyünk thai kaját enni, egy csajszi főz, és meghívott minket. Holnap este is lenne egy program, amihez több kedvem van, de lehet nem tudok rá elmenni, mert péntek reggel egy 20 perces prezentációt kell tartani, persze megint bioüzemanyag témakörben, és arra azért rendesen fel kellene készülni... Szóval meglátjuk.Aztán péntek, szombat, vasárnap matekozás, amibe biztos egy kis kikapcs is bele fog csúszni..
Ja, és közben elkezdtt hámlani az arcom, mert szombaton 7 órát voltunk napon, és én erősnek gondoltam magam, és nem kentem be naptejjel. Így most kis fehár felhőcskék vannak a homlokomon, ahol már lehámlott a bőr...De megérte, nagyon jó volt a munka!!!
Már nincs két hét, és otthon vagyok!Szerencsére az utolsó napok nem telnek olyan gyorsan, mint gondoltam, a tanulási kényszer rendesen lelassítja za idő múlását, de közben legalább még van időm kiélvezni az utolsó pillanatokat...

megvagyok ám!

valahogy csak nem jött össze ez a blogírás úgy, ahogy akartam, de nem adom fel!most épp egy kis pihit tartok a tanulás közben, hát igen, itt is utolért a vizsgaidőszak. Érdekes, sokkal nyugisabban csinálom, mint otthon. Valahogy nincs meg a feeling így, hogy közben még ezer órám is van, így alig van naponta néhány óra tanulni. És mire belerázódom! Na persze a többiek számára még így is felfoghatatlan, hogy este miért nem megyek filmet nézni, meg bulizni, meg ide, meg oda, nekik nem sokat mond a vizsga kifejezés. Pedig nem görcsölök rá, egyszerűen este van időm tanulni, és kész. És hát persze nem megy ugyanazzal a sebességgel, mintha magyarul lenne... Na de mindegy. Pedig én most élvezem is, hogy végre kicsit nyugi van, főzésnél, meg kajálásnál dumálok a többiekkel, aztán a szobácskámban egyedül. Végre tanulom a németet:) Ráadásul az elmúlt hetekben itt ám nincs nyár, mint otthon, eső, meg 15-20 fok, szóval legalább a természet nem csábít. Ja, és közben a héten dolgoztam is!! Szórólapozás, persze jobb gázsiért, mint otthon, meg az emberek is tök aranyosak voltak, és így megismerhettem Innsbruck apraja-nagyját. És egész szombaton is dolgozunk, egy rendezvényen leszünk egy szervezőcsapat tagjai. Sportnap az innsbruckiaknak egy itteni tónál. Ráadásul addigra elvileg itt is 30 fok lesz, ja meg kapunk ingyen kaját-piát, meg más fiatalok is, szóval már várom!
Közben meg már nagyon közel a vége. Először arra gondoltam, biztos csak én lépek le ilyen hamar, mert 30-án megyek haza. Aztán mostanában beszélgettem a többi erasmusossal, és ők is akörül mennek, szóval mindenki itt hagyja Innsbruckot. De a búcsúparty időpontja már megvan!!! Kurtán-furcsán lesz vége a dolognak, mert most mindenki csinálja a vizsgáit, így nem nagyon találkozunk, aztán mire mindenki befejezi, megyünk haza. Az rossz, hogy közben az emebr azért még szeretné kihasználni az időt, de kötelességek is vannak... Ugyanakkor meg én mér várom azért azt is, hogy mehessek haza, sok a terv, meg hát na. Szóval édekesek ezek az utolsó napok, bár én abszolút elégedett, meg jókedvű vagyok.
Amit még elterveztem, hogy csinálni szeretnék, és erre biztos keresni fogok egy napot, hogy kettesben maradjak Innbruckkal. Csak járjam az utcáit, és legyen időnk egymásra, elbúcsúzni. Egy kicsit már azért itt is otthon van...